HR tippek profiknak

Mire jó az önismeret? Egyetlen szóval válaszolva: mindenre.

Számtalanszor kérdezik tőlem azok a vezetők, akikkel dolgozom, hogy szerintem mit kellene tanulniuk, illetve mi lenne a legjobb a munkatársaiknak? Bagatellnek tűnhet, de legszívesebben mindegyiknek azt válaszolnám (s sokszor meg is teszem), hogy semmi mást, csak önismeretet. Hogy miért? Nagyon egyszerű: az a tapasztalatom, hogy partnereinknél a szakmai tudás már megvan, emellett sokféle vezetői tréningen vettek részt, a munkatársak voltak már mindenféle lean, time management, konfliktuskezelési, stb. tréningen, ami dicséretes, mégis mindig adódnak problémák, mindig adódnak komolyabb konfliktusok, mégis mindig van, aki valaki más miatt elmegy a cégtől, vagy akit el kell küldenünk a cégtől az együttműködés és a csapat egységének megőrzése miatt. Ezek elkerülhetők lennének, ha a vezetőknek és az embereiknek meglenne a maga önismerete. És persze ott a magánszféra is: sokan válnak, problémák vannak a gyerekkel, a házastárssal, tragédiák vannak a családban, s ezt nem mindenki képes úgy feldolgozni, hogy közben ugyanaz a munkaerő maradjon, mint rég, óhatatlan, hogy maga körül problémákat gerjeszt, vagy elvonódik a fókusza a munkáról, esetleg nem tolerálja azt, amit korábban pedig de. 

Az élet zajlik, tudomásul kell vennünk, hogy a cégekben emberek dolgoznak, így elkerülhetetlen, hogy a személy és a személyiség is szerepet játsszon a teljesítményben, ezért egy jó HR-es, egy jó vezető törődik az embereivel, s azok "jól létével". De van-e eszköztárunk hozzá? Embereket vezetünk, támogatunk, el szeretnénk érni, hogy teljesítményük legjavát tudják nyújtani, miközben mi magunk sem vagyunk igazán tisztában azzal, hogy milyen állandó rutinok kötnek be bennünket a saját dobozunkba, milyen érzelmi helyzetekbe csúszunk bele folyamatosan, milyen képességeink szunnyadnak, mert eddig azt hittük, nem vagyunk képesek rá, milyen hiteink akadályoznak meg abban, hogy igazán szárnyaljunk, s vajon miért kerülünk mindig hasonló helyzetekbe kapcsolatainkban?

Sok cégvezető, HR vezető, vagy középvezető volt már nálam önismereti kurzuson. Volt, aki inkább egyedül ment végig saját folyamatain, volt, aki tréningen. Utána egyöntetűen mindenki azt fogalmazta meg, hogy tulajdonképpen ezt kellett volna először választania, még évekkel ezelőtt, nagyon sok problémától, veszteségtől kímélte volna meg magát, ha az önismereti tréninget választja a kezdetek kezdetén: fölöslegessé tett volna sok játszmát, elkerülhetővé tett volna sok egyéni és csoportos válságot, zökkenőmentessé tehette volna az együttműködést, s mint magánember is elkerülhetett volna családi veszteségeket: az otthont haraggal elhagyó gyermektől az elmagányosodáson át a barátok elmaradásáig, ill. rossz partner választásig mindent. Nos, erre jó az önismeret. Az az ember, az a vezető, aki ismeri önmagát, sokkal könynebben veszi észre a problémákat, sokkal gyorsabban tud megoldást találni rájuk. Észreveszi az árnyalatnyi változásokat emberein, s még időben tud reagálni, észreveszi magán, ha gond van, s nem nyomja rá másokra, hanem könnyedén meg tudja oldani. Felismeri az akadályozó rutinokat, hiteket, s képes helyette támogatókat kialakítani, s a játszmák helyett valódi kapcsolatokat képes kialakítani munkahelyén és magánéletében egyaránt. Azért ez nem semmi. Aztán ott van a fejlődés is, ami szerintem a legfontosabb, ami segítségével ligát válthatsz, leküzdheted a korlátozó hiteidet, megszabadulhatsz az áldozattudattól, s felépítheted saját siker szisztémádat. S sorolhatnám: az önismeretnek annyi pozitív hozadéka van az üzletre és a magánéletre egyaránt, hogy felsorolni sem tudnám itt nagy hirtelen: ahogy befejezném, mindig eszembe jutna még valami -  kiindulva saját tapasztalataimból, s munaktársaim, ügyfeleim visszajelzéseiből egyaránt.

Egyedül, vagy csoportban? 

Én mindenképp a csoport mellett voksolok: a csoport ereje olyan húzóerő végigmenni saját folyamatainkon, amelyet a személyes figyelem sem pótolhat. És azért valljuk meg: az önismeret nem arról szól, hogy én, vagy mások megismerjenek téged: egy tréningen annyit osztasz meg felismeréseidből, amennyit te jónak látsz: ha semmit, akkor semmit. Persze, hatékonyabb, ha valamit adsz, márcsak azért is, mert akkor sokan adhatnak mintát a megoldásra, olyanok, akiknek az nem okozott problémát. De bárhogy is van, bár egy tréningen ülünk, mindenki a saját folyamatain megy keresztül, mindenki saját magával szembesül, mindenki a saját fejében dolgozik, s mint tudjuk, a gondolatok nem hangosak:) Szóval ha elfogadsz tőlem egy tanácsot: kiindulásnak mindenképp a tréning, aztán ha nagyon szeretnéd, vagy gyorsítanál,csak akkor a coaching: időben is, energiában is, pénzben is jobban jársz. Persze, felsővezetőként eljön az a pillanat, amikor a csoportból ki kell szállnod, pláne, ha a vezetőiddel együtt mész végig a folyamatokon. Onnan már egyedül kell végigjárnod az utad, de azt mindenképp érzed te is, jelzem én is. Addig azonban jót tesz a csoport, hisz az ott tapasztaltak, az onnan jövő őszinte visszajelzések is téged építenek, neked kedveznek: olyan erős kötelék alakul ki a csoporttagok között, amit egy-egy napi probléma, vagy egy-egy komolyabb konfliktus sem ingathat meg, tenned se kell, s megtöbbszöröződik a munkatársak lojalitása, nemcsak a történtek miatt, hanem belép a kapcsolatba a hála érzése, amit viszont egy jó önismereti tréning után kp-nak vehetsz. 

Csak gondolj bele: javul az emberek közérzete, vidám, lelkes légkör vesz majd körül, ami önmagában is megérné. Ugyanakkor a munkatársak veled együtt otthon is sokmindent profitálnak: erősödnek a magánéleti kapcsolatok, rengeteg magánéleti probléma oldódik meg, vagy oldódik fel egy ilyen tréningen, rendeződnek házastársi viszonyok, feldolgozódnak tragédiák, elvesztések, feloldódnak konfliktusok, amelyek eddig akadályozták őket abban, hogy fókuszáltak lehessenek, s arra tudjanak koncentrálni, ami igazán fontos. S sorolhatnám.

Egyszóval: hasznos. Hasznos a cégnek, hasznos a vezetőknek, hasznos a munkavállalóknak a cégbeli működést és a magánéletet tekintve egyaránt. 

Ha megkérdezed, milyen tréning az, ami nálunk fontos a cégben? Az önismeret. Nálunk mindenkinek kötelező részt venni rajta, s bár az elején kicsit ódzkodik mindenki, de az első alkalom után már alig várják a következőt. Úgyhogy ha nincs még tréning terved, mindenképp ezzel kezdd. Az elején 2-3 napot egyben érdemes tartani, utána már lehet 1-2 napos részekre bontani, csak az indulásnál kell a nagyobb intenzivitás. Persze, a legjobb az elvonulás egy hétre, de azt egyetlen cég sem engedheti meg magának, hogy egy hétre bezárja a kapuit, ugye? Én is adok egy napot a hétből, ők is adnak egy napot a hétből, így a második alkalom általában már péntek-szombat, amire szívesen jönnek el, hisz érzi mindenki, aki ott van, hogy mennyivel könnyebbé válik az élete, a munkája, mennyivel könnyebben találja meg magában képességeit, s mennyivel gyorsabban képes azokat kibontakoztatni - nemcsak saját maga, de a cég számára is.