Sokféle teszt létezik, tényleg nem könnyű eligazodni a mérések világában. Vannak, amelyek jobbak a többinél, s van, amire még a ráfordított időt is sajnálnám, s a két véglet között számtalan árnyalata is megtalálható a minőségnek, tényleg komoly gondot okoz a kiválasztásuk. Éppen ezért az egyes teszttípusokról fogok a következőkben írni, hogy ha választani szeretnénk, akkor mire érdemes egyáltalán figyelmet fordítani. Az értékelésben két alapvető szempontot vettem figyelembe: az egyik az, hogy saját élményem legyen a tesztekkel kapcsolatosan, a másik, hogy használtam már csapattagok mérésére, vagy kiválasztásra is őket. Volt, amit önszántamból, volt, amit kimondottan kérésre...
Lehet, hogy most nem leszek népszerű, de a tesztek többsége sima egyöntetű összeadás-kivonáson alapuló számeredményt ad meg, összefüggés semmi, de nagyon szép küllemben, igazán ízléses módon, cirka 15-20 oldalban értékeli a nagy semmit. Ami ugyanúgy sablon szöveget tartalmaz, mintha előveszünk egy szakkönyvet az egyes személyiségtípusokról, s ott általánosságban elolvashatjuk azt, hogy az egyes típusokra mi jellemző. Aztán ránk ez vagy igaz, vagy nem, s mivel igyekeznek leredukálni a típusokat, így sokszor az első benyomás során mellé is lövünk, mert nem figyelünk a másodlagos zöngékre. Megkérdezve minket arról, hogy milyenek vagyunk, nyilván igyekszünk magunkat jobb színben feltüntetni, ezért azok a kérdőívecskék, s tesztek, amelyek ilyen igaz-hamis, vagy inkább ez-inkább az és ilyen mértékben - a felmért személy ítélőképességén és öndefinícióján alapulnak, könnyedén becsaphatók. Különösen olyan esetekben, amikor egy magas beosztásba, vagy kulcspozícióra veszünk fel olyan szakembert, aki már rutinos tesztkitöltő, esetleg rendelkezik némi pszichológiai tudással. Ilyen malőr egy kiválasztás, vagy szervezeti diagnózis esetén nem fordulhat elő azzal a HR-essel, aki nem sznobságból, vagy hallottam valakitől alapon, esetleg egy értékesítői attitűddel megáldott, s persze, a tesztekből jó kis hasznot húzó tanácsadó befolyására – saját dolgát megkönnyítendő – dönt, hanem aki saját élményen alapuló tesztekkel dolgozik, s kipróbálva mindegyiket hozza meg azt a felelősségteljes döntést, hogy mit is használjon.
De visszatérve: a sima összeadós-kivonós –tól-ig tesztek nem igazán mérnek, csak sablon szöveget és általánosságokat adnak, még akkor is, ha azokat nagyon részletesen teszik. Van egy sablon válasz, amely független a kitöltőtől, csak fiktív eredményt kapunk, ami legfeljebb arra jó, hogy mi magunk hárítsuk át a felelősséget, ha egy ember nem válik be. Lényegtelen a csiricsáré kinézet és küllem, a soksok értelmesnek tűnő szöveg, attól az még csak egy tipp marad, amiről nem tudhatjuk, hogy tényleg igaz-e, vagy csak összehordott valamit a kitöltő. Szóval: ilyet ne töltsünk ki, fölösleges időpazarlás. Különösen akkor ne, ha tétje van. Könyörgöm: te is meg tudsz csinálni egy ilyen tesztet: felírod a kérdéseket egymás után, adsz nekik pontszámot, ami ugyanarra kérdez, azt összeadod, a negatívat kivonod, s hopp, már kész is a teszt. És ha azt akarod, hogy jól nézzen ki, akkor fogsz egy Excel táblát, fogod, s csinálsz egy pozitív-negatív oldalt, s vékony-vastag vonalak, színes-szagos diagrammokban is tálalhatod, attól az még nem lesz sem igaz, sem valid...(folyt.köv.)
DM
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.