HR tippek profiknak

A koronavírus nemcsak a gazdaságra volt hatással, hanem természetesen az emberekre is. Nézzünk csak körül a magánszférában: barátságok fűződtek szorosabbra, vagy épp ellenkezőleg: estek szét. Családtagok ismerkednek újra egymással, s változtatják meg a rutinjaikat, vagy épp ellenkezőleg -  kerültek egyre távolabb egymástól. Nincs család, nincs ember, akit ne érintett volna meg a változás szele.
Krízis van, s nemcsak a gazdaságban, de az emberek fejében is. 
Vezetőként sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy emberekről kell döntenünk, ezért igyekszünk őket minél jobban megismerni, hogy döntéseink a lehető legmegfelelőbbek legyenek. Kiválasztáskor leteszteljük őket, elbeszélgetünk céljaikról, megpróbáljuk kitalálni, hogy vajon beilleszthető-e a szervezetbe, tud-e majd azonosulni céljainkkal, együtt tud-e húzni meglévő csapatunkkal -  egyszóval: integrálódik-e a szervezetbe. Abba a szervezetbe, amit szintén ismerni vélünk. Meglehet, ismertük is. De ismerjük most is? 
Mint tudjuk, válsághelyzetben az ember valódi értékrendje ismerszik meg, ilyenkor képes a leggyorsabban változni valaki, hisz kikerül a komfortzónából. Vannak, akik visszarendeződnek, vannak, akik a pánik zónában maradnak, s vannak olyanok is, akik a tanuló zónában képesek alkalmazkodni a kialakult helyzethez. igen ám, de előre nem tudhattuk, amikor felvettük embereinket, hogy ez a helyzet áll elő, s ilyen mértékű változásokkal kell számolnunk. 
A helyzet az, hogy ahogy az üzleti élet megannyi területén, úgy az emberek terén is újra kell gombolnunk sziinte mindent. Megváltoztak az emberek érzelmei, sokan a pánik hatására szélsőségekben mozognak, sokan magas szintű apátiában leledzenek, korábbi érzelmi képletük vagy felerősödött, vagy komoly változáson ment keresztül: ami korábban igaz volt rá, mára már elavulttá vált. Megcsappant a bizalom, vagy épp ellenkezőleg, túlzott bizalom lett úrrá, amit egyesek kihasználnak, mások kétkedéssel tekintenek, s nem tudnak hova tenni, így az együttműködésben változások álltak be. Egyes embereink a közösségi érdekeket előtérbe helyezik, míg mások épp ellenkezőleg: teljesen önzővé válnak. Korábban jól mérő tesztek vesztik érvényüket pillanatok alatt, hisz másképp élünk, másképp gondolkodunk ezekben az időkben. 
Mit tehet egy jó vezető?
Tudom, nincs idő semmire. De akkor is: ismerje meg újra csapatát. Fordítson időt embereire még akkor is, ha épp rájuk nincs ideje, s úgy véli, hogy minden rendben van. Rendben is van, csak épp változik. S tudnunk kell, milyen irányba.
Alaposan gondoljuk át, mit és hogyan tervezünk a jövőre, fordítsunk figyelmet kulcsembereinkre, mert azok az elvek, amelyek korábban irányt mutattak a szervezet számára, lehet, mára már érvényüket vesztették. S tévedés azt hinni, hogy utána majd minden rendben lesz, utána majd minden helyreáll, majd utána minden visszarendeződik. Az ember nem egy gép, amit újraindítunk. A jelen helyzet félelme, a gondolkodás beszűkülése, a bizonytalansági faktor , a home office - olyan hatással van az emberi pszichére, amelynek nyoma megmarad minden ember életében. Mindenkiében. A miénkben is.
Úgyhogy azt hiszem, sokmindent előröl kell kezdeni. Megismerni Önmagunkat. Megismerni ismét munkatársainkat. Megismerni jelenlegi szervezetünket, s eldönteni: vajon tényleg így, tényleg ezt szeretnénk? 
Kérdések -  kérdések. Talán másunk sincs az elején, csak kérdésünk. De mi lehetne jobb ennél az ismeretszerzésre? Szerintem ez egy új lehetőség is a csapatkohézióra, csak egyet ne felejtsünk el: a csapatban az embert. Aki épp változik. Így annyit tehetünk, hogy támogatjuk őket a pánik zónából a tanulási zónába kerülni. És figyelemmel kísérjük alakulásukat.
Rugalmasság -  rugalmasság - rugalmasság. Nemcsak a gondolkodásban, nemcsak a döntésben, nemcsak az üzletben. Hanem az emberek megismerésében, a vélemények változtatásában, a változások elfogadásában, s bizony, a szervezet alappilléreinek, alapértékeinek újragondolásában. Tartsuk fenn magunknak a jogot arra, hogy holnaptól másképp gondoljuk. És engedjük meg ugyanezt embereinknek is. 

Darmó Magdolna