Az emberek sokat hagyatkoznak a szemükre, s nem veszik észre, ami a dolgok valódi lényege...
Gondoltatok már arra, hogy a látás csak egy az érzékszervek közül? S micsoda nagy jelentőséget tulajdonítunk neki!
Lássuk csak (már a kifejezés is, ugye)
- Hogyan NÉZek ki?
- Mit LÁTok magam körül?
- Kinek NÉZel Te engem?
- SZEMesnek áll a világ...és sorolhatnám...
Pedig a LÁTás mellett még számtalan érzékszervünk várja, hogy bekapcsoljuk, hogy éljünk vele, hogy használjuk.
Mi történne, ha egyszer csak legördülne a függöny, s eltűnne minden LÁTvány, minden fogódzó, ami eddigi életedet irányította? Persze, az ember hebeg-habog, mellébeszél, meg egyébként is: veled ugyebár ilyen nem történhet meg. Nem is ez a lényeg, hogy megtörténik-e, vagy sem. Hanem az, hogy milyen világ tárul elénk, ha becsukódik a szemünk.
A sötétben minden más. Képzeld csak el. Vaksötét.
A tér egyszer csak eltűnik, semmi fogódzó, legalábbis semmi olyan, mint ami korábban volt...kénytelen vagy tapogatózni, figyelni a füleddel, a testeddel, megérezni a levegő mozgását, a tárgyak helyzetét...Minden, amit eddig ismertél, amit iránymutatásul használtál lényegét vesztve haszontalanná válik. S nincs eszköztárad.
Hogy miért?
Mert elkótyavetyélted a LÁTványra épülő LÁTványos csillám-világban. S közben megfeledkeztél a legfontosabb dologról az életben: Magadról.
Van, akinek kitágul a tér, bizonytalanná válik, eltűnnek a keretei, s rádöbben: a LÁTható világ alkotta keretek csak illúziók, nem is léteznek, egyszerűen csak arra vannak, hogy bekorlátozzanak, bezárjanak egy LÁTvány dobozba...
Van, akinek összeszűkül a tér: bezárva érzi magát, fogoly a saját gondolatai között, bizonytalanná válva nem talál kiutat, s elkezdi saját korlátait érzékelni.
Mindenkinek más, s mégis, van benne valami közös: olyan furcsa-felejthetetlen, egyszerre szárnyaló és szorongó érzéscsomag, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Naná, hogy nem, hisz találkozol valódi önmagaddal, s ha jobban belegondolsz, Te mindig csinálsz valamit, mindig vagy valakivel, csak egy emberrel nem vagy eleget: önmagaddal.
Nos, amikor legördül a függöny és bezáródik az ajtó nálunk, akkor bizony önmagadat találod bent. Megijedtél? Ijesztő? Csak nem félsz magadtól? S ha igen, akkor miért félsz? Mit találnál a felszín és a LÁTvány alatt? Te tudod?
Tudod, mit? Tégy egy próbát.
Először csak egy könnyű, otthoni gyakorlatot ajánlok Neked.
Végy egy szemkötőt. Ha nincs se baj, megteszi egy sötét, vastagabb, egyáltalán nem átlátszó kendő is. Most kösd a szemedre.
Végy egy szemkötőt. Ha nincs se baj, megteszi egy sötét, vastagabb, egyáltalán nem átlátszó kendő is. Most kösd a szemedre.
De ne less!
Épp ez a lényege, hogy kikapcsold a szemed. S tölts el így a saját otthonodban legalább egy délelőttöt. Vagy egy délutánt. A lényeg: pár órán keresztül légy önmagaddal teljes sötétségben.
Kíváncsi vagyok, mi történik. Nekem megdöbbentő volt annak idején...ez ihlette a Láthatatlan tréningeimet is: nincsenek keretek, nincsenek fogódzók. Csak Te és én, s a többiek, s a mély, nem fogható, szinte már harapható sötét...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hr-tippek-profiknak.blog.hu/api/trackback/id/tr4013634476
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
