HR tippek profiknak

Kalandorok kíméljenek jeligével a kiadóba...legszívesebben a legtöbb HR-es kolléga kiírná a hirdetésbe ezt a mondatot. Csodálod? Rengetegen csinálták azt az utóbbi időben, hogy elvégeztek önállóan, vagy vezetői utasításra valamilyen hiányszakmát, vagy gépkezelői OKJ-s tanfolyamot, letették a vizsgát, s 3 - 6 hónap szakmai gyakorlat után hopp, már be is adták a felmondásukat. Nos, ne izgulj, nem vagy egyedül ezzel, ha nálad már volt ilyen. De csodálkoznod sem kell ezen: mára már egész iparág épül arra, hogy felkutassa külföldön a hiányszakmákat, meggyőzzön itthonról embereket, akik elvégzik az iskolát, s a gyakorlat után azonnal elhelyezkednek külföldön, kb. 4-5 szörös fizetésért. Ne izgulj, ez nem miattad van, hanem eleve így tervezte a "kalandor".

 Ugyanakkor egy egész generáció is van, bizony, bizony, az úgynevezett Y-osok, akiket ha nem tudsz megfelelően motiválni, akkor bizony 2, max. 3 év múlva megpattan, s megy tovább. Még meg sem állapodott Nálad, de már keresi a következő munkahelyét. Tulajdonképpen nincs baja, csak unja, amit csinál. Ja, ha megkérdezed, mit szeretne, akkor arra nem igazán tud válaszolni, "Majd kiforrja magát" - mondá, s képes belevágni a nagy semmibe is. Őket már teljesen másképp kell motiválni, s bizony, nagyon nagynak kell lenned ahhoz, hogy olyan perspektívát tudj neki kínálni, s annyi féle feladatot, amiért hajlandó ott maradni. Ki akarja próbálni magát, kísérletezni akar, utazni és élni, s nem szeretné az egész életét egy gyárban tölteni. Ilyen igényeket te, mint munkáltató, nem igazán tudsz kielégíteni, csak a legritkább esetben. 

Marad tehát a zsákbamacska: a bizonytalan kallódók, a nagy szükségben lévők, a kényszer elhelyezkedők és a lézengők csoportja, azok, akiket vagy be tudsz integrálni, vagy nem. 

Persze, változtathatnál te is, változtathatna ő is. De amíg mindig mástól várjuk a megoldást, addig nem lesz továbblépés. 

A siker lehetősége, az elismerés utáni vágy, az anyagiak, a szabad időbeosztás, a kütyük, s a programok nagyot nyomnak azért a latban. De az alapfizetést már magasabbra kell tenned. Száll a pletyka, a bérfeszültség további problémákat okoz(hat), s ha nem figyelsz, előfordulhat bizony, hogy régi, stabil embereid inognak meg, majd mennek el amiatt, mert nem érzik magukat eléggé megbecsültnek.

Szóval belátom, nem könnyű ma megtalálni a megfelelő munkavállalót. Egyik oldalon rengetegen vannak munka nélkül, ámde közülük sokan nem is akarnak, nem is tudnak dolgozni. Másik oldalon rengeteg állás van ma betöltetlenül, a gyárakban állnak a gépek, mert nincs rájuk gépkezelő, lassan megy a munka, mert nincs elég targoncás, várnak az ügyfelek, mert nincs, aki kiadja az árut, majd máshoz mennek. Sok cég kénytelen visszautasítani a munkát, mert nem tud legyártani nagyobb mennyiséget, a jelenlegit is alig bírja. S közben küzd, próbál tenni valamit ez ellen.

Nem a gépeken csúszik el a munka, nem is a folyamatokon, bár persze, azon mindig lehet javítani. Hanem az emberen megint és mindig. Nos, kedves HR-es kollégák, minden szem rátok tekint, hogy mit kezdtek, mit kezdünk ezzel a helyzettel. Azért egy jó dolog van ebben: kezdenek felébredni a cégek, a cégvezetők, s belátni: bizony, egy emberekhez értő munkatársra azért szükség lenne. Vállalati kultúra kéne, valahogy el kéne érni, hogy lojálisak legyenek az emberek, s valahogy gazdálkodni kéne az emberi erőforrással is, nemcsak utoljára számba venni. Ez nagy és fájdalmas felismerés a cégnek, sokszor későn kapcsolnak a vezetők, s bizony, nagy károk keletkeznek akkor, ha a leggyengébb láncszem a munkavállaló... 

Persze, van megoldás, sokféle, s abból biztos, hogy sok működik is. De egy fecske nem csinál nyarat, ne feledd: vegyél át jó gyakorlatokat más HR-esektől, kérj segítséget olyanoktól, akiknek van már ebben tapasztalatuk. Nálunk, a HR garancia programban azért bevett gyakorlat a betanítás és integrálás mellett az atipikus foglalkoztatás is, legközelebb arról írok. 

Folyt. köv.

D.M.