HR-est láttam már ilyet is, olyat is. Sokan kérdezték tőlem, vajon milyen ember jó HR-esnek? Persze, most mondhatnék bölcs dolgokat, de az az igazság, hogy nem személyiségtípus kérdése.
A HR szenvedély és elhivatottság, egyszerre kíván tőled rendkívüli figyelmet és odaadást, s mellette pontosságot, precízséget. Egyszerre kell keménynek és határozottnak lenned, miközben Neked kell a legsimulékonyabbnak és legelfogadóbbnak is lenned.
Egyszerre segítesz az embereknek, s fordulnak hozzád tanácsért, segítségért, s kérnek számon rajtad, miközben te adsz nekik feladatokat, utasításokat, így egyszerre vagy mindenki főnöke és beosztottja is. Ha jól csinálod. Jól csinálod?
Szóval nem tudnék egy olyan tulajdonságot mondani, ami alapvetően meghatározza, hogy milyenek is legyünk, ha jók akarunk lenni saját szakmánkban, de van néhány fogódzó, amibe érdemes megkapaszkodni:
- Nyitottság: minden újra, mindenre, ami segíthet a munkánkban. Egy jó HR-es nem utasít el semmilyen újdonságot, kipróbál midenféle módszert, mindenféle tesztet, hogy saját magán tapasztalja annak eredményességét.
- Változásra való hajlandóság: a világ, az emberek folyamatosan változnak. Az a HR-es, aki körülbástyázza magát a jól megszokott dolgokkal, rutinból választ partnert, témát, embert, az bizony kövületté válik idővel: saját maga zárja el magát attól, hogy lépést tartson
- Elfogadás: a másság, a vélemények, a hajtóerők, az emberek ítélkezés és kritika nélküli elfogadása olyannak, amilyen - annak, hogy valaki azzá vált, aki, komoly, mélyen rejlő oka van. Ahelyett, hogy kritizálod, inkább ismerd meg, fogadd el olyannak, amilyen, s próbáld támogatni saját fejlődésében.
- Tanulékonyság, tudás: számtalan területe, oldala van a HR-nek, s ahogy változik körülöttünk a világ, s változnak a generációk, úgy kell megtanulnunk mindegyikhez a hangot, a régi eszköztárak elavulnak, nem működnek, ha nem változunk, az emberek elvándorolnak a cégünktől.
Így hát a jó HR-es is olyan, mint a jó pap. Holtig tanul:)
Egy kis önvizsgálat:
- Mikor tanultál valami újat utoljára?
- Mikor csináltál valamit utoljára először életedben?
- Mikor töltöttél ki utoljára valami érdekes tesztet?
- Mikor vettél részt egy teljesen új tréningen, egy olyan cégnél, amelynél eddig még nem tanultál?
- Mikor beszélgettél utoljára legalább egy órát egy nálad kettővel fiatalabb generáció képviselőjével, aki nem a rokonod?
- Mikor töltöttél el három órát egyhuzamban a telefonod nélkül? Amikor nem néztél rá, nem nyúltál érte, s a fejedben sem fordult meg, hogy rá kéne pillantani...?
- Mikor vetted utoljára a fáradtságot, hogy valójában megismerd a munkatársaid, mint embereket, s nem mint pozíciókat?
Nos, kedves kollégám: jó mulatást ehhez a rövid kis önvizsgálathoz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
