HR tippek profiknak

Mindenhonnan csak azt halljuk, hogy munkaerőhiány van, nem jönnek dolgozni az emberek, nincs kit felvenni. Nemhogy szűrni nem kell, de felvenni se tudnak a cégek embert, állnak a gépek, állnak a folyamatok, s nem elég, hogy a megrendeléseket el kell utasítani, de a meglévő munkatársak közül is elmennek még olyanok is, akikre nem is gondoltunk volna, s akikre hosszú távon számítottunk. 

Ilyen és ehhez hasonló problémák sok cégnél jelentkeznek az utóbbi egy-másfél évben. Vajon miért a változás? Hogy lehet ez, miközben a munkaügyi központok tele vannak munkanélküliekkel, s sokan ki is estek már a szociális hálóból? 

Mint mindennek, ennek is több oka van, egyrészt a munkavállaló oldaláról, másrészt pedig a munkáltató oldaláról. Mivel az utóbbi időben már egyébként jó munkáltatónak mondható partnereink is szembesültek ezzel a problémával, úgy vélem, aktuális, hogy kicsit mélyebbre nézzünk, mi lehet ennek az oka, s kicsit felemeljük a szőnyeget mindkét oldal háza táján. Ez a cikksorozat erre próbál rávilágítani, hátha segítséget nyújthatunk ezzel Nektek is, vagy legalábbis el tudtok kezdeni másképp foglalkozni a témával, s másképp gondolkodni. 

Korábban elég volt, ha feladsz egy hirdetést, s dőltek az önéletrajzok. Persze, rosszabbnál rosszabbak, de mindig találhattál benne egy-két gyöngyszemet, amiért megérte a fáradtság, egy-két jó munkavállaló, vezető bizony simán beesett ilyen módon a céghez. Interjúk, tesztelések sora, többkörös kiválasztási rendszer, kiművelt stratégia -  s hipp-hopp már ott is volt a legmegfelelőbb ember a hiányzó pozíción. Ezt támasztja alá, hogy ebben az időben jobbnál jobb rendszerek születtek a kiválasztáshoz (én személy szerint a Web-Shaga Webselection System rendszere mellett teszem le a voksom a könnyű és sokrétű használat miatt), amelyek segítettek szűrni az önéletrajzokat, összehasonlítani a jelentkezőket, de még így sem volt sokszor könnyű a döntés. Látatlanban, egy órás beszélgetés, meg egy próbamunka, vagy AC után azért van, hogy nem a megfelelő embert választjuk, de valljuk meg: bőséges jelentkező közül azért mégiscsak sikerült kimernünk a számunkra leginkább megfelelő jelöltet.  Akkor mi változott, hogy ma nem így van, mikor sokkal több ember van munka nélkül? 

Kezdjük a legelején: a hirdetéssel.

Méghozzá egy átlag jelentkező reflexióit hozzá tűzve...

Ha felütsz egy oldalt, ahol munkáltatók hirdetnek, gyakorlatilag a logón és a cég nevén kívül semmi más nem különbözteti meg az egyes hirdetéseket. Ugyanaz a szöveg (unalmas), ugyanaz a struktúra (merev és érdektelen), ugyanazok a csalik (nem működnek, fölöslegesek). Szóval miért is jelentkezzek hozzád én, a kreatív, ha a szöveged több, mint unalmas? Már végig se bírom olvasni, mert mindegyik ugyanarról szól- gondolhatja leendő munkatársad.  S hogy miről? 

• A munkakör sablon-neve (nem akarok adminisztrátor lenni, bocs, se gépet nem akarok kezelni, se értékesítő nem akarok lenni. Én én akarok lenni, érthető, de egyszersmind különleges formában).
• Ha kreatív embert keresel, bizony, a kiírásnak is annak kell lennie, a sablon-ömlesztett felsorolások ideje lejárt.
• Vagy épp ellenkezőleg, olyan bonyolult megfogalmazás, amitől meg is ijedek (logisztikai menedzser? tisztítástechnológiai szakmunkás? Nem lehetne egyszerűen nevén nevezni? A raktáros, vagy takarító miért is zavar bennünket?) Muszáj ma már mindenkinek menedzsernek lennie? Szerintem ez túlzás az egyszerű beosztásoknál. Én egyszerű ember vagyok - gondolhatja, s már meg se pályázza az állást, túl bonyolultnak, túl felelősségteljesnek tűnhet hozzá képest. Tudod: Rómában mint a rómaiak. Az egyszerű emberhez egyszerű nyelven, a kreatívhoz kreatívan, a vezetőhöz határozott elvárásokkal, a komoly beosztásúakhoz a beosztás által megkívánt komolysággal, vagy szaknyelven szólj.  Egyáltalán nem hátrány, ha már a nyelvezetből tudom, hogy kihez szólsz, sőt: azonnal tudom, nekem írtál-e, vagy sem. Máris egy pozitívum a céged mellett. Hogy miért téged válasszalak alkalmasint. 
• A leírt feladatok sorban, sablon-szerűen felsorakoztatva, "még nézni is tereh"- hogy klasszikusokat idézzek:) Sokszor még a sorrend is ugyanaz a különböző cégek hirdetésében, akkor miért épp a tiédet választanám ki? Légy a megfogalmazásban kreatív, nem szükséges mindent leírnod, lehet, hogy a szabadon gondolkodó, sokoldalú munkatársat keresek megfogalmazás többeket megmozdít, mint a sablonos felsorolás. 
• Versenyképes fizetés és egyéb juttatások, persze, amelyet még véletlenül sem konkretizálunk, hogy milyen típusú juttatásról van szó, majd eljön az interjú, ahol közlöd, hogy minimálbér és a bérlet 80%-át fizeted? Ez sem nem versenyképes, sem nem juttatás ma már. Ha nem akarod kiírni, mert titoktartás van a bérekre, az teljesen korrekt. De akkor miért nem írod ki, hogy a bérről a személyes interjún egyeztettek? Hisz tényleg azt teszitek, nem? 

Szóval az alap dilemma: a kiírás. Hogy mi lenne Neked jó a meghirdetett pozícióidra? Látatlanban nem tudhatom. De adhatok néhány sarokpontot, amit érdemes átgondolni: 

• Kreatív szakmáknál legyen a név és a kiírás is kreatív
• Egyszerű fizikai munkára ha embert keresel, rövid, tömör, egyszerű legyen a megfogalmazás is, hogy meg is értse
• Légy őszinte, mert ha csalódik az állásban, s mást mondasz az interjún, mint ami a kiírásban van, akkor már eleve rossz szájízzel megy el hozzád, ha elmegy egyáltalán. Értem ez alatt azt, hogy mi lesz a dolga, mennyit fog keresni, milyen megbecsültségi fokra számíthat, csapatban, vagy önállóan kell dolgoznia, stb. 
• A célcsoportra szabd a szókincset: ha fiatalokat keresel, akkor légy rövid, tömör, lényegre törő, érezzem, hogy Nálad fejlődhetek, mindenképp a fejlődés legyen a középpontban és az extrák
• Ha az idősebb korosztály a célzott, akkor korrekt leírás jobban célba talál, teljes mondatok, vagy tagolt struktúra, a lényeg nálam a biztonság lesz. 

Milyen legyen a terjedelem? 

Szerintem egyáltalán nem fontos, hogy leányregényt írj egy álláshirdetésnél: légy lényegre törő, de konkrét, mindent ne akarj beleírni, nem is lehet: arra ott a munkaköri. Lehet, a kompetenciákkal jobban járnál, hogy MILYEN, vagy MIRE KÉPES embert keresel, mint a feladattal, habár néha az az igazán informatív. Ezt pozíciója válogatja, Neked kell eldöntened, hogy melyik lesz a legmegfelelőbb. 

Egy biztos, ha túl rövid vagy, nem mondasz semmit. Ha túl hosszú, akkor meg unalmas vagy. Talán az a legjobb, ha az "okos lány" effektust használod: mondj is, meg nem is, adj is infót, meg nem is:) Szóval zsákba macska, persze, de ha leírtad, olvasd fel magadnak, s gondold végig: mire gondolhat egy olyan kvalitású ember, akire nekem van szükségem egy ilyen hirdetést olvasván? Ha felkelti az érdeklődésed, akkor telitalálat. Ha nem, akkor ülj még rajta egy keveset, s találd meg a legmegfelelőbb formát. Ja, igen, két egyforma álláshirdetésed így persze nem lesz, azaz munkás, de hidd el, megéri. 

Hol hirdetsz? 

• A komolyabb pozícióknál még bejönnek az álláshirdető portálok, de az egyszerű fizikai munkánál bizony nem. Ott kicsit másképp, kicsit máshogyan, egyéb médiákban érdemesebb hirdetni: otthon van, tv-t néz, aprót olvas, esetleg a FB-on kóricál, így ezek azok a fórumok, ahol el is éred. A helyi plakát a közösségi helyek ajtaján és pultján, az oszlopokon szintúgy. Tagolt, nagybetűs, rövid, olvasható és könnyen érthető, letéphető telefonszám előny:) 
• A fiatalok egyértelműen átpártoltak a közösségi oldalakra: FB, In, Twitter, stb., s ott gyakorlatilag a nap 24 órájában elérhetők. Így a nekik szánt álláshirdetéseket sokkal érdemesebb oda feldobni, kérni őket, hogy osszák tovább, ill. ha nekik nem is megfelelő, de tudnak valakit, akkor ugyan, dobják már át nekik. Olvasnak blogot, néznek vlogot, ha tudsz egyperces videót készíteni az állással kapcsolatban, még jobb: azt fel is tudod dobni sok helyre, van esélyed, hogy megnézi (inkább, minthogy elolvassa sajnos). 

Mikor jelenik meg a hirdetésed? 

• Idősebbek, komoly pozíciókat keresők, vezetői beosztások: 8-17 ig érhetők el, a reggeli órákban, ebédidőben, ill. közvetlen a munka végén inkább, mint egyéb esetekben. Igazából a délelőtti órák azok, amelyeket az álláskeresésre szánnak: délután már családdal vannak, különösen a nőket hívja a gyermekek terén állandóan jelen lévő kötelesség, de a férfiak is inkább a délelőttöt szemelik ki a keresgélésre.
• A fiatalok inkább 10-11 után élednek, pláne, ha nem dolgoznak épp, de késő estig fenn vannak a neten, így ha este 10 körül jelenik meg, tuti, hogy még aktív olvasók ezreit éri el a hirdetésed, hisz akkor még bőven ovlasgatnak itt-ott, s dübörög a közösségi média. Szóval az Y,Z generációval inkább délután számolj, vagy este, délelőtt, ha nem dolgoznak, akkor suliban vannak, vagy alszanak. Ez van. Rugalmasság -  nos, most gyakorolhatod:) 

Szóval kedves olvasóm, ha nem vagy gyakorlott álláshirdető, s még csak most csöppensz bele ebbe a helyzetbe, akkor érdemes előtte egy kiválasztási stratégiát gyártanod, s egész pontosan definiálnod, hogy kit is keresel. Ez amúgy jót tesz a későbbi munkaköri leírásodnak is, hiszen már jó előre tudod, hogy mégis, kit és mire keresel. Emellett lehet, hogy menet közben olyan is eszedbe jut, ami feladat, nincs ellátva, de a remélt kompetenciákkal pont el lehetne látni. Lehet, hogy épp ez lesz a húzó a hirdetésedben is. Nem beszélve arról, hogy kicsit könnyebb lesz a kommunikáció az adott korosztállyal - tudod: ráhangolódás:) Ha fiatalabb vagy, akkor azért, ha idősebb, akkor meg azért. 

Azt hiszem, ennyit épp elég lesz egyszerre megemészteni:) Folyt. köv.    

D.M.