1989 óta tanítok: tanítványaim között voltak gyerekek, fiatalok, felnőttek, tanulók, dolgozók és vezetők, megfordultam kis- és nagy cégeknél, dolgoztam számtalan közegben és területen, miközben tanultam egyetemeken, tanfolyamokon Magyarországon és külföldön egyaránt.
Pályafutásom alatt többszöt szembesültem olyan helyzetekkel, amikor a papír forma nem jött be, vagy a szakmai irodalom olyan sokféle megoldást kínált, hogy jobbára csak a megérzéseimre hallgathattam, ha egy-egy komolyabb problémát valóban meg akartam oldani. A könyvek ilyenkor nem sokat segítettek, a tapasztalat, a megérzés, a ráérzés, az empátia, más szakemberek tudása sokkal hatékonyabbnak, rövidebbnek és hasznosabbnak bizonyult. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem volt haszna a tanulmányoknak, sőt: nagyon is volt, mélyen elkötelezett híve vagyok a life long learning-nek. Hanem Inkább azt, hogy olykor-olykor jól jött volna egy olyan szakmai segítség, amely a gyakorlaton alapul, s amely meggyorsítja a döntéseimet, vagy leegyszerűsíti a munkámat, s nemcsak légből kapott sallang, vagy merev rendszer, hanem olyan integrált tudás és gyakorlati tapasztalat, amely lehetőséget biztosít arra, hogy valóban jól döntsek. Vagy legalább valódi választásom lehessen.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de munkám során gyakorta tapasztaltam, hogy mindenki azt hiszi, a HR nagyon kömnnyű, hisz ott "csak" emberekkel kell foglalkozni. Ami persze már önmagában sem könnyű, de nem is igaz. Ha valahol nincs stabil megszerzett tudás, az épp a HR: az emberek generációnként változnak, s ahogy nekünk, úgy a szervezetnek is van fejlődése, életútja, kora és jellemzői, az ott dolgozó csapatok minősége és együttműködése, a belső folyamatok és változások, a teljesítmény értékelése és az emberek motiválása, egyáltalán: integrálása egy szervezetbe mind a mi dolgunk, s mindegyik kényes terep: semmire sincs garancia, minden döntésünkben benne van a tévedés lehetősége, még akkor is, ha mi magunk megteszünk mindent annak érdekében, hogy mindent tudjunk, vagy legalábbis igyekszünk nyomon követni a változásokat, megszerezni a legújabb és leghatékonyabb tudást. Nem hiába: Errare humanum est... azaz: Tévedni emberi dolog. A mi munkánkban pedig benne van a tévedés lehetősége, pláne akkor, amikor az embernek még nincs elég gyakorlata eldönteni, hogy mi az, ami hasznos, s mi az, ami működhet, s mi az, ami nem, de ugyanúgy igaz a másik véglet is: a szakmai dölyf is legalább ennyire veszélyes, hisz bezár minket, s nem enged be alternativákat, egyszerűbb megoldásokat, vagy másféle tudást.
Nos, ezért döntöttem úgy, hogy az elmúlt 28 év szakmai tapasztalatait összefoglalom, s megosztom Veletek,hátha egyszer hasonlóval szembesültök, s akkor legyen a tarsolyotokban egy kis szakmai tapasztalat, némi információ, egy-két tipp a megoldáshoz. Nem ígérhetek csodákat. De azt igen, hogy az, amit megosztok, garantáltan működik.
D.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
