HR tippek profiknak

Jómagam sok tesztet kipróbáltam, s az alábbiakban megosztanék róluk néhány gondolatot. A tapasztalatom az, hogy legtöbbször az ismeret, amelyet ad a tesztkitöltőről eléggé felszínes és elnagyolt, s sokszor épp az ellenkező hatást éri el, amit kellene. Nem arra ösztönöz, hogy a grafikonok és a jellemzések mögé nézzünk, s elindítson egy valódi megismerést, hanem arra, hogy vagy azonnal ujjongóan örüljünk egy embernek, vagy pedig leírjuk, hogy nem, ő nem lesz megfelelő.

Nos, válassz olyan tesztet, amely nem ezt sugallja, hanem van lehetőséged mellette két dolgora (és / vagy alapján), s ezek a következők:

• Megtanítják Neked, hogy hogyan kell a teszteredményeket validálni, majd értékelni, amely mindenképp személyes találkozót feltételez a teszt kitöltőjével.
• Tartozik hozzá egy mélyinterjú (s akkor mindenképp azt is vedd igénybe), amin a tesztet leginkább ismerő interjúztat, s validálja az eredményt, s csak utána elemzi neked a kapott ereményeket.

Maga a grafikon, a szöveges értékelés még nem eredmény. A mélyinterjú lesz az, ami megadja majd Neked a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek a legfontosabbak magaddal, a munkatársaiddal, vagy a leendő új munkatárssal kapcsolatosan. Sokszor a kulisszák mögött vannak az igazi válaszok, az igazi erősségek, az igazi veszélyek.

Szóval miért döntöttem azok mellett a tesztek mellett, amelyekkel jelenleg is dolgozom? Mert sokkal lényegesebb, s mélyebb információkat kapok meg általuk, mintsem azt gondolnánk.

Gondolj csak bele: minek a felszínt kapargatni? Azt a találkozáskor is meg tudod tenni. Mennyivel érdekesebb, ha valódi lehetőségekkel, valódi problémákkal találkozol?

Íme egy példa saját gyakorlatomból:

Tesztkitöltő Úr (nevezzük csak így) a munkáltató javaslatára érkezett hozzám tesztelésre. Nagyon jól teljesített, de nagy volt a fluktuáció a csapatában. Sok konfliktusa volt az embereivel, ami nem csoda, hisz ha a DISC-et vesszük, egy „tűzpiros” vezetővel volt dolgunk, aki elég határozott volt, tudta, mit akar, s nem igazán foglalkozott azzal, hogy kinek tetszik, s kinek nem. Emellett remek kommunikációs képességekkel rendelkezett, mindenkinek el tudta adni saját tehetségét, s hogy ő az, aki nélkül még a gépben a fogaskerekek sem tudnak működni. Ugye ismerős a típus?

Nos, 3 tesztet töltettem ki vele, majd azt követte a mélyinterjú. Mr Tesztkitöltő már nem első munkahelyén dolgozott, s számtalanszor töltött ki tesztet, s „tudta” hogy kell az ilyen teszteket kitölteni, s hozzám érkezve meg is volt győződve arról, hogy eredménye tökéletes. Nos, az is volt. Tökéletesen mutatta, hogy hol próbálta becsapni a teszteket, milyen területeken torzít, hisz a 3 tesztbe nemcsak kontroll pontok vannak beépítve, de egyfajta torzítás vizsgálat is. Persze, legyünk jóinduatúak: Mr Tesztkitöltő nem akart engem, vagy mást becsapni, dehogy. Nemcsak nekünk, magának is hazudott. Ok. Ugyanakkor felteszem a kérdést: a munka szempontjából nem mindegy, hogy valaki azért tolja másra a felelősséget, mert tudatában van , vagy azért, mert nincs tudatában?  Persze, igazán nem mindegy, hogy valaki szándékosan hazudik, vagy maga se tud róla, de a kérdés felmerül: hogy fog reagálni adott szituációban? Nem lehet kiszámítani. S egy felelősségteljes beosztásban ez azért elég fontos lenne, nem?

A teszteredmény validálásnál persze kijöttek az ellentmondások, hogy visszatérjünk tesztalanyunkra, s ahogy egyre mélyebbre ástunk abban, hogy ki is ő, s mit is szeretne, a válaszok elkezdték azokat az ellentmondásokat tükrözni, amelyek egyébként is benne voltak a teszteredményben.

Nem szaporítom a szót: kiderült persze, hogy a delikvens inkább torzít, mint őszinte, s azért volt akkora a fluktuáció, mert ebből fakadóan felfelé igencsak nyájasan, intelligensen tudott kommunikálni, de lefelé taposott, méghozzá keményen. Kicsinyesség miatt nem vezető, hanem főnök volt, aki szinte a kezdetek kezdetétől visszaélt újonnan szerzett hatalmával, s gyorsan hatalmaskodóvá vált, amely erős kisebbségi komplexusát próbálta tudat alatt kompenzálni.

Nos, ilyen eredmény csak egy grafikonban nincs benne. Ehhez több kell.

Értenünk kell, mi van a kulisszák mögött. Milyen összefüggések vannak a tesztekben, amelyek ránézésre irányítják a figyelmünket, s visznek egyre mélyebbre, s láttanak meg velünk olyan dolgokat, amelyekről azt gondoljuk, hogy nem is fontosak, s mégis, talán ezek képezik a teljes működés alapját az egyénnél. 

S hogy mi lett Mr Tesztkitöltő Úrral? 

Annyira biztos volt önmaga tökéletességében, hogy teljes felhatalmazást kaptam ahhoz, hogy bármilyen kérdésre válaszoljak a Munkáltatónak vele kapcsolatosan.

Hát, válaszoltam. Azóta a felére csökkent a fluktuáció. Nyugalom van. S az emberek megtapasztaltak valami döbbenetesen új dolgot: a fogaskerekek is képesek működni a gépben....Mr Tökéletesség úgy döntött, nem óhajt szembesülni a hibáival. Mint vezető. A többieket persze fejleszteni kellett volna, ő maga viszont nem volt hajlandó fejlődni, így továbbállt valahova máshová, fényezni a törékeny ego-t, amely nemcsak halovány tűfokon egyensúlyoz, de tönkre is tehet bennünket.

...nem hiszem, hogy fel kéne tennem a kérdést, de azért csak leírom...mi van, ha ez az eredmény egy HR-esnél van? Nos, szerintem a lehető legjobb dolog, ami történhet a cégnél: mert feltételezzük, hogy teli van tudásszomjjal, s változási kedvvel...nos, kedves Kolléga: töltsd ki a teszteket, s változzunk együtt:) Remek móka lesz! 

Folyt. köv.

D.M.