Sokan arra esküsznek, hogy részterületek specialistáira van inkább szükség, mások inkább az integrált tudásban hisznek. Mielőtt eldöntjük, hogy kit veszünk fel, mindenképp érdemes tisztáznunk magunkban, hogy kire van szükség. Számtalan esetben a nem megfelelőséget épp az okozza, hogy erről az egyébként fontos tényről megfeledkezünk. Mindkét oldalnak megvannak az előnyei, mint ahogy a hátrányai is.
...A specialista:
- Saját szűk területének tudora -elmélyült tudással rendelkezik
- Aprólékosan képes belemenni a részletekbe
- Megtalálja a hibákat és általában ki is tudja javítani azokat, s sorolhatnánk...
Azokban a munkakörökben mindenképp rá van szükség, amelyek nagyon speciális szaktudást igényelnek. Hogy egy nagyon egyszerű példával éljek: jól néznénk ki, ha a cég könyvelője nem ismerné a törvényi szabályozást a lehető legnagyobb alapossággal...láttunk már olyan céget, amely amiatt került csőd közeli állapotba, mert nem épp a megfelelő, elmélyült tudással rendelkező embert választotta. De a kutató területek specialistái sincsenek másképp ezzel. Jó, jó, ezek szűkebb, kisebb létszámú pozíciók a cégnél, egy-egy ember, vagy egy kisebb csoport, s bár rendkívül fontos funkció, mégis, kevés embert érint, s ezeket a pozíciókat keressük ritkábban. Nehogy azt higgyük, hogy csak ilyen munkakörökben van azonban szükség erre a fajta szaktudásra. De mi a helyzet más területeken? Nemrégiben egy kovácsműhelyben dolgoztam, ahol betekintést nyerhettem egy elég speciális terület munkaköreibe, gyakorlati munkakörökbe. S noha már ott sem fújtató van, hanem hatalmas gépek, amelyek segítik a kovácsok munkáját, ugyanakkor nagyon ismerni kell a szakmát ahhoz, hogy meg tudjanak felelni napjaink magas minőségi követelményeinek. Ebből a szempontból szinte mindegy is, hogy betanított munkáról van szó, vagy szakmunkáról, mindkettőnél elengedhetetlen a pontosság, a szakmaismeret, a gyakorlati tudás - egyetlen területen.
Ilyenkor azzal kell számolnunk, hogy a munkájában jószerint bármit kérhetünk majd tőle, de más területre nehezen mozdítható. Így ha sokszor mozgatjuk, idénymunka miatt áthelyezzük máshová, ahol nem igazán érzi magát kompetensnek (amit amúgy megszokott). Nem egy partnerünk veszítette el amiatt a munkavállalóit, hogy nem vette figyelembe azt az egyszerű tényt, hogy az idénymunkákra épülő tevékenységi körök - annak ellenére, hogy állandó munkalehetőséget biztosítanak - nem minden munkavállalónak alkalmasak. Az értékrend, a beállítódás, az " én szakember vagyok" hit és a ráépülő viselkedésminták nem kedveznek az ilyen beosztásnak. Így ebben az esetben kimondottan káros, ha olyan embert veszünk fel egy hasonló pozícióra, aki ezeket vallja magáénak.
...Az univerzális:
- Széles érdeklődési kör
- Bármilyen pozícióra bedobható
- Ha senki nem vállal be valamit, őrá biztosan számíthatunk.
Első sorban a kisebb cégeknél van rájuk szükség, de a nagy cégek esetében is ő az, aki számtalan munkatársunkat tud helyettesíteni, ha kellően motivált. Noha univerzális, mindent képes megtanulni, de elmélyült tudással nem rendelkezik szinte semmiből. Vagy ha igen, akkor nem elég kitartó ahhoz, hogy tartós - huzamos ideig abban dolgozzon, s így kellő mélységre tegyen szert. Megunja az adott munkakört, s ha nincs benne elég kihívás, akkor biztosan nem fogjuk tudni sokáig maradásra bírni.
Az univerzálistól bármit kérhetünk, alkalmas lesz arra, hogy átmenetileg több pozíciót is vigyen, kihívást lát az ilyen feladatokban, de sokat fog hibázni. Így a nagy pontosságot igénylő pozíciókkal óvatosan kell bánni, s nagyobb kontrollt érdemes rátenni. Akkor tud igazán jól működni, ha saját területén a munkája változatos, kihívásokat rejt, de ha beleun, akkor demotiválttá válva könnyedén továbblép - és nem is biztos, hogy több pénzért, lehet, hogy csak a kihívásért. Idénymunkára inkább alkalmas lesz, a projektfeladatokat kimondottan neki találták ki, de nem szabad egy percig se megfeledkeznünk arról, hogy mielőtt megunná, mindenképp meg kell találnunk, hogy mi a követklező feladat, terület, kihívás, vagy számolhatunk az elvesztésével. Nos, egy biztos: elmélyülést kívánó, monoton munkára hosszú távon nem lesz alkalmas.
Alapvetően persze nem a munkakör neve a lényeg - de hát ezt mind tudjuk. Hanem az, amit épp nálunk, a mi cégünkben takar. Kezdőként persze mind szeretünk mankókat, fogódzókat, igyekszünk mintákat szerezni, hogy ne tévedjünk. Tapasztaltként azonban mind tisztában vagyunk azzal, hogy minden cég felépítése egyedi, minden munkakör más és más, hiába ugyanaz a neve, s minden vezető elvárása más egy adott munkakörtől. Nincs két egyforma cég, egyforma szervezet, egyforma munkakör, alárcsak egyforma ember sincs. Ez benne a nehézség. S ez az, ami gyönyörűvé is teszi:)
Folyt. Köv.
D.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
